Kisebb (helyi) szenzáció volt, amikor kiderült: négy, korábban ellopott ősnyomtatvány visszakerült a Székesfehérvári Püspöki Könyvtárhoz. Ez nem csak azért keltett visszhangot, mert az ősnyomtatványok (vagyis azok a nyomtatott könyvek, amelyek 1500 előtt készültek, de már a Guttenberg-féle technikával) már önmagukban is hihetetlenül értékesek, hanem azért is, mert az eltűnésük és megkerülésük történetét akár Dan Brown is beleszőhette volna bármelyik regényébe. Akit érdekel ez a történet, az itt részletesen olvashat róla, én most ebben a posztban egy másik, nem kevésbé érdekes és szenzációs történetet mesélnék el.
A Székesfehérvári Püspöki Könyvtár ugyanis más kincseket is őriz a most megkerült ősnyomtatványokon kívül. Ezek között az egyik legértékesebb egy kódex, amely Arisztotelész Metafizikájának egy 14. századi "kiadása", és amelynek lapjai állatbőrből vannak (egyesek szerint a szaga is olyan). Ebből következik, hogy ahol sérült, elszakadt, ott nyilvánvalóan nem ragasztani kellett, hanem összevarrni. Néhol a nyoma is látszódik ennek, és mit ne mondjak, jó pár rezidens sebész is megirigyelhetné azt a pontos munkát, amivel a kötet gondozói eljártak a varrás során. Persze nem mehetünk el szó nélkül a míves kidolgozás mellett sem, hiszen mivel kódexről beszélünk, adja magát a tény, hogy kézzel írták, és tetszetős iniciálékkal díszítették.
Más oka is van azonban annak, ami miatt különleges ez a könyv. Biztosat csak annyit lehet tudni róla, hogy
német nyelvterületről származik és nagy valószínűséggel tankönyvként használták a 14. században.
Ez azért nagy szó, mert nem sokkal e könyv megjelenése előtt kezdett csak el visszaszivárogni Arisztotelész az európai kultúrába.
Arisztotelész munkáinak megmaradása vagy éppen meg nem maradása is igen kalandos. A kutatók azt feltételezik, hogy a nyilvánosságnak szánt műveinek nagy része már az ókorban elveszett vagy elpusztult, amit pedig ma arisztotelészi munkásságként ismerünk, az is különböző uralkodók, kereskedők pincéjét megjárt írások összessége. Jó részük igen bonyolult,
a Metafizika például az egyik legnehezebb szöveg a filozófiai irodalomban, amiben az is közrejátszhat, hogy feltételezések szerint nem egy előre kigondolt, megszerkesztett műről van szó, hanem sokszor nagyon is laza szállal összefűzött értekezések gyűjteményéről.
Szóval eléggé kalandos Arisztotelész műveinek megmaradása, amihez még hozzájön, hogy a Krisztus utáni évszázadokban Európa gyakorlatilag elfelejtte a filozófust. Ekkor a muszlim területeken virágzik a görög bölcselő kultusza, mígnem az 1200-as években felbukkan a Skolasztika nagy alakja, Aquinói Szent Tamás. Ő kellett hozzá, hogy Arisztotelészt ismét felfedezze magának Európa. Szent Tamás latinul ír, eredeti görög forrásokat használ, és igyekszik összehozni Arisztotelészt a keresztény filozófiával.
A Székesfehérvári Püspöki Könyvtárban őrzött Metafizika tehát valószínűleg egy skolasztikai tankönyv, amely magán viseli Aquinói Szent Tamás keze nyomát, sőt, akár kommentárját is. Arisztotelész esetében a kommentárirodalom pedig nem elhanyagolható, maga Szent Tamás is kiegészítette a szöveget ott, ahol homályosnak, befejezetlennek gondolta. A mi könyvünk is tele van olyan jegyzetekkel és kommentárokkal, amelyek feltehetően nem is egy személytől származnak s még az is elképzelhető, hogy egymásra reagálnak. Nagyjából így nézhetett ki a korabeli Facebook a középkori egyházfiaknál...
A skolasztika egyébként ekkor, a 13-14. század környékén élte virágkorát, majd hanyatlásnak indult. Jött Gutenberg, a könyvnyomtatás átvette a kódexmásolás helyét, szépen lassan pedig erőre kaptak a természettudományok is.
A Székesfehérvári Püspöki Könyvtárban található Metafizika tehát egy olyan kor mementója, amikor papnövendékek és más egyházi tanoncok latinul mélyedtek el az egyik legnagyobb görög filozófus Istenről, vagyis a "mozdulatlan mozgatóról" szóló munkáiban az egyik legnagyobb egyháztanítónak köszönhetően. A tanoncok kézlenyomatán egyszerre érezhető a szellemi utazás és a közlési vágy, valamint a szórakozottság is. Ez mind megmutatkozik a margóra írt és rajzolt ábrákban. (Ez itt alább például engem egy álomfogóra emlékeztet, bár kétlem, hogy akkoriban lett volna az utcán ajándéktárgyakat áruló indiánzenekar.)
Nagy ritkaság tehát ez a Metafizika, amely megérdemli, hogy a jövőben még többet foglalkozzunk az eredetével.
